Irkálmányok

Turbuly parafrázis

Hát itt van, nézd, ez az októberi este
(még egy órája sincs, hogy láttalak),
de nem vagy itt, így nem nézheted, persze,
vagy mégis, csak néhány utcával távolabb.

Ahogy te elköszönsz, az mindig mintha végleg,
de főleg most, hogy hűvösebbre vált
a frontok űzte késő nyári képlet,
kijózanítva azt, ki más időkre várt.

Van az a hosszú lámpavas, csak azt akartam,
hogy most az egyszer várd ki itt velem,
mikor a gonosz és a jó közötti harcban
épp döntetlenre áll a küzdelem.

Csak nézni, hogy a lét lassan kihuny,
és nem remélni, nem gondolni semmivel,
de egy kigyúló lámpavasról tudni, hogy
ki lóg a végén, és hol temetik el.